A térképnek számtalan meghatározása ismert. A Révai Nagy Lexikona szerint: „Térkép (földabrosz), a földfelületről, vagy annak egy részéről sík lapon előállított lehetőleg hű kép.” Egy másik meghatározás szerint: „A térkép a földfelszín, illetve annak kisebb vagy nagyobb részének egyezményes jelekkel történő, arányosan kicsinyített síkbeli ábrázolása.” Ezek az egzakt meghatározások a térképek legfontosabb jellemzőit írják le. A „földabrosz” azonban számos egyéb, sok esetben nehezebben definiálható tulajdonságokkal is rendelkezik.
A térkép ugyanis nem csupán az egyik legrégebbi, hanem egyúttal az egyik legkülönlegesebb emberi találmány. Egyszerre műalkotás és használati tárgy. Egy olyan tárgy, mely bár elvonatkoztat, de azt a lehető legközérthetőbb módon teszi. Egyszerre objektív és absztrakt. Egy olyan műalkotás, mely az elvonatkoztatást precíz, megismerhető, illetve számos esetben kitalálható alapelvek mentén hajtja végre. A térképkészítés tehát egy kvázi objektív művészetnek is tekinthető, mely mindenkire – ha nem is azonos, de legalábbis – hasonló szellemi hatást gyakorol. Érzelmi hatásai ugyanakkor egy meglehetősen széles spektrumot fognak át, melyen belül a legszélesebb szeletet a vizuális gyönyör képviseli.
A térképkészítés hosszú utat járt be, mire eljutott az ősember által készített primitív térábrázolástól a portolánokon át a mai modern térképekig. Ezek a kezdeteket leszámítva, hosszú időn keresztül a tájékoztatási funkciót messze meghaladva, sok esetben művészi értéket is képviseltek.
Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3b/World_Map_1689.JPG/220px-World_Map_1689.JPG
A mai térképek a modern technikával, nagy darabszámban készülnek. Ennek és a jelekkel kapcsolatos közmegegyezésnek köszönhetően mára már az egyes térképek nem számítanak egyedi alkotásnak. Mindazonáltal azonban a jó minőségű és esztétikus térképek továbbra is eleget tesznek a műalkotásoktól megkívánt (viszonylagos) egyedi jellegnek, intellektuális tartalomnak és vizuális minőségnek.
A gyártók és a szerkesztők legnagyobb – és minden bizonnyal megoldhatatlan – problémája az, hogy hogyan lehet két dimenzióban ábrázolni a Föld kisebb-nagyobb területeit, melyek a geoid egészét, vagy kisebb-nagyobb részét reprezentálják. Ezen problémára adott eltérő válaszoknak köszönhetjük a számtalan térképvetület létrehozását, melyek számos esetben szintén a művészi ábrázolás határait súrolják, l. például a szögtartó vagy a területtartó vetületeket.
Egy jó térkép – a céljából adódó – valamennyi fontos, és egyúttal releváns kérdésre választ ad. Ennek megfelelően a térképkészítők a térképi jelrendszer igen bőséges tárházát hozták létre. Ezek közé tartozik a földrajzi fokhálózat, a szintvonalas domborzatábrázolás stb.
A statisztikai felmérések szerepének, kiterjedésének és pontosságának növekedésével lehetővé vált, hogy ne csak a természeti környezetet, illetve a politikai földrajzi egységeket ábrázoljuk térképek formájában. A tematikus kartográfia megjelenésével tehát a térképek változatossága igen magas szintre emelkedett.
Mindezek után, hogy rendet vágjuk a látszólagos káoszban a térképeket csoportosítani fogjuk. A hatalmas koncepcionális és kivitelezési választék miatt számtalan csoportosítási metódus áll a rendelkezésünkre. Az egyik legnépszerűbb osztályzási mód szerint a térképeket tartalom (általános vagy tematikus), méretarány (földmérési, topográfiai és földrajzi), valamint a készítés módja (felmérési vagy levezetett) szerint sorolhatjuk csoportokba. A fentiek alapján tehát az összes térképet besorolhatjuk valamelyik kategóriába. Ennél azonban sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a térképek használati és egyes esetekben a művészi értékének.
Milyen tehát egy jó térkép? A térkép, mint műalkotás esetében tehát alapvető elvárás az esztétikai minőség. Egy jó térkép ugyanis – a tájékoztatás mellett – nem csupán a felfedezés örömét kínálja, hanem egyúttal az ábrázolt terület felfedezésére is hív. Így nyújthatja egy egyszerű térképnézegetéssel eltöltött óra a felfedezés örömét és gazdagságát.
Egy jó térkép tartós, megbízható konstrukció, a gyártó mobil, illetve az esetek tekintélyes részében statikus cégére. Tartalma harmonikusan illeszkedik a tárgyához, illetve a céljához.
Egy jó térkép perspektívát nyújt, a szellemi és a fizikai utazás lehetőségét és komfortját biztosítja.
Egy jó térkép a szó szoros és átvitt értelmében is utat mutat. Felfedezni hív. Kolombuszés kortársai kései utódjaként mi se szalasszuk el ezt a lehetőséget!
Mindehhez jó szelet, kellemes utat kíván: a blog szerkesztője
